Sziasztok!

Szombaton fogadtunk Sárával,hogy nem tud megijeszteni.Semmivel^^
Írhatnék részleteket,de nem fogok.A lényeg,hogy tudott olyat mondani,amitől frászt kaptam már kézeletben is,és kitalálta,hogy írjam össze mi mindentől félek,és töltsem föl ide,a galériába.Nah,az egyébként is béna galériámat nem fogom mégjobban lehúzni;ezért megelégedett ezzel.Hálelúja.

Érdekes elgondolkodni ezen...szóval.

1.Gyülölök átmenni egy bizonyos úton.Nem tudom miért,de a hideg kiráz a járda szélén.

2.A lovak szeme.Inkább egy kitömött állat üveges tekintete,mint az a mélység,amit a lovak szemében látok.

3.Elvárások.Ettől valósággal rettegek.Folyton félek,hogy nem sikerül valami,különösen az,aminek tétje van.Még a legnyugisabb pillanatokban sem tudok ezektől szabadulni.

5.Kutya,láncra kötve.Furcsán hangzik,mi?A történet is furcsa.
Az unokaöcséméknél voltam,majdnem két éve.A házuk mellett egy lovarda áll,az őrzője pedig Opál,a németjuhász-bernáthegyi keverék.
Összevesztem Andrással,mint úgy általában.Első mozdulataimmal felkaptattam a hegyoldalra,mikor lejöttem,már véletlen a lovarda területén kötöttem ki.
Az a dög pedig nekem ront.Ugat,vicsorog-és fut.Én sikítok,visítok-és futok.Fel a hegyre.Nem érdekelt,hogy már a csalánban rohangászok majd esek el.Csak hogy ne jöjjön utánam.
Ha egy kutya láncra van kötve,nem tudnom mire számítsak.Bármikor kiszabadulhat...

Ennyi.
Ja,Sára közbeszól,hogy nem hiszi.
Ő baja.
Sziasztok!^.^